Molnár Péter

Molnár Péter az ASK felnőtt versenyzője, többszörös magyar bajnok tájfutó. Mellette a Vasi Terepfutó Sorozat rendezőgárdájának oszlopos tagja, akivel a 2025. évi futamokon is találkozhattok. Nem mellesleg kitanulta a tájfutó térképkészítő szakmát is, mely alkalmat adott némi világjárásra is az elmúlt években. E kalandozások során jutott el az Andes Trail Running versenyre- erről kérdeztük.

- Hogy kerültél Kolumbiába, mit csináltál ott?

Térképeket rajzolni jutottam ki, önkéntesként. Már 2022-ben lehetőségem nyílott Közép-Amerikában tölteni egy hónapot Mexikóban, ott fogalmazódott meg bennem, hogy mindenképpen szeretnék visszatérni erre a kontinensre. A lehetőséget az edzőmnek köszönhetem (Juhász Júlia), aki már volt kint előtte Kolumbiában hasonló munkát végezni. Most a Dél-Amerikai tájfutó bajnokságra készítettünk térképeket Julcsival.

Kint tartózkodásunk alatt jutottunk el egy terepfutó versenyre, ami örök emléknek bizonyult.

- Hol rendezték a versenyt?

Los Andesben, ami Medellintől kb. kettő órára van autóval. Ez egy kis település a kávé háromszög szomszédságában, egészen magasan az Andokban, a verseny során súroltuk a 2000 méteres magasságot.

- Hogy jutottál oda, hol volt a szállásod?

Egy helyi ismerősünk ismerőse szállított minket a helyszínre kocsival, ami így igen kényelmes volt, Hazafelé viszont busszal mentünk, ami jóval kalandosabb. Kolumbiában teljesen normális, hogy minden buszmegállóban felszáll egy pár árus és megpróbál rád tukmálni valamit. Megszállni szintén egy ismerősnél szálltunk meg, akinek a felmenői indiánok, az Embera törzs tagjai. Carlos dzsungeltől körülölelt háza egy folyó menti meredek partoldalba van építve és a folyó felőli oldala teljesen nyitott, hogy együtt tudjon élni a természettel. Sem a nappalinak, sem a fürdőnek nincs fala…

- Hogy tudnád leírni a környéket és magát a terepet?

A környezet a klasszikus dzsungel és a kávéültetvények keveréke volt. Miután a kávé a helyiek fő megélhetési lehetősége, ezért igen komoly ültetvényeket hoztak létre.

- Hogy zajlott a verseny?

Klasszikus tömegrajtos futóverseny volt, reggel 7 órás rajttal. Kettő körből állt, a 21 km először megmászott egy hegyet 5 km-en keresztül, majd onnan visszament a versenyközpontba és egy második, rövidebb dombokkal tagolt kört teljesített.

- Volt-e valami szokatlan eleme a versenynek?

Kb. 15 km-nél kereszteztünk egy indián falut. Ez egy igen különleges élmény volt. Maga a falu bár modern alapanyagokból épült, mégis mintha sokkal jobban együtt élne a természettel. Sok indián is figyelt minket az egészen kicsi gyerekektől kezdve, akik gyanúsan nem láttak még ilyet, valamit az egyik felnőtt indián megáldott minden futót.

- Hogy néztek ki a frissítőpontok?

A frissítő pontokon hasonló dolgok voltak, mint amiket a VTS-en megszokhattunk. Egy dolgot emelnék ki: a bocadillot, ami egy helyi édesség, amit banánlevélbe csomagolnak (kb. olyan, mint a birsalmasajt).

- Milyen ott az időjárás, befolyásolta-e bármiben is a versenyt?

Gyakorlatilag végig zuhogott az eső, ez nagyon megnehezítette számomra a versenyt. Sajnos nem a legjobb terepcipőmben futottam, így főleg a lefelékkel volt, ahol meggyűlt a bajom. Néhol csak a kávé bokrokba kapaszkodva tudtak leereszkedni a versenyzők. Az. hogy tetőtől talpig sárosak lettünk, már csak díszítés volt.

- Milyen volt a rajtcsomag, a befutóérem?

A rajtcsomagban a településre jellemző dolgokat adtak, kávét, kávé alapú készítményeket, valamint egy, a helyi indiánok által készített karkötőt. A befutóérem hasonlít ahhoz, amit Magyarországon kap az ember.

- Más-e egy kolumbiai terepfutó verseny hangulata, mint az itthoni versenyeké?

Én nagyon élveztem a hangulatát. A nehéz körülmények és a szép táj, életre szóló élménnyé tette számomra ezt a versenyt. A futók is nagyon kedvesek, szurkolnak mindenkinek, aki éppen célba ér.

- Mit csinálsz mostanság?

Szeptemberben kezdtem az egyetemet Pesten, építész hallgató vagyok.

- Milyen szerepet játszik mostanság a sport az életedben?

Sajnos kevesebbet tudok belefektetni, mint illene. Igyekszem azért eljárogatni futni, mentálisan nagyon sokat segít a kiengedésben, és fizikailag is jól esik. Sajnos nehéz rövid idő alatt terepre kijutni, ahol szép környezetben, nem betonon tudna futni az ember. A rendezésekben igyekszem nem visszább venni, minden versenyen ott lenni.